Mostanában rengeteget dolgozom, de tényleg. Persze mindig próbálok időben végezni, és nem túlórázni, de az elmúlt 3/4 év valahogy inkább csak túlórát tartogatott számomra, mint időben hazajövetelt. :
Persze, az ember sokszor nem tudja eldönteni, hogy szerencse-e az ha ennyi munkát kap, avagy sem. Én most vegyesen érzem magam. Persze szeretem amit csinálok, de sokszor mocskosul fáradtan érek haza, és alig van már testi és agyi kapacitásom ahhoz, hogy bármit is munka után még végigvigyek.. Legyen ez főzés, olvasás, vagy a blogolás, amit már régóta halogatok, és az utóbbi időben többek között az alig van szabadidőm is mindehhez hozzájárul. Pedig imádok sütni, főzni, olvasni, filmezni... Jó lenne rengeteget kirándulni is, de annyira kell az a hétvégi alvás, hogy nagyon.. Áh..! Imádok aludni..
Általában évente eldöntöm magamban, hogy valamit végigviszek. Nem mondom, hogy új évi fogadalom, nem is feltétlenül bakancslista, csak amolyan döntés. 2016-ban például elvégeztem az autóiskolát, és megszereztem a jogsimat végre, utána pedig bár maximálisan ódzkodom tőle, "újrageneráltattam" a fogaimat, melyet évek óta passzolgatok, ugyanis rettegek a fogdokitól, de végre megtaláltam a legjobb dokit, így rávettem magam. 2017-ben inkább a munka területén voltak elvárásaim magammal szemben, és ahogy fent is írtam, úgy érzem sikerült elérnem, talán kicsit túl is szárnyalnom, az elvárásaimat. :) Közben a magánéletem is eléggé kalandos és hullámzó volt.. Kizárólag magamnak akartam megfelelni, és ezt kicsit túlzásba vittem.
Aztán itt van 2018, még tényleg csak a küszöbön áll, és úgy döntöttem, hogy itt az ideje nem halogatni, hanem belevágni olyan kihívásokba, amelyeket tényleg végig kell csinálnom. Hiszen, ha nem, akkor mit sem érnének az elvárások magammal szemben?! :)
Szóval eldöntöttem, hogy végre végigcsinálom a #100happydays kihívást, aminek a lényege, hogy 100 napon keresztül boldog legyél. Minden nap feltöltök egy képet arról, ami aznap boldoggá tett. Ez gyakorlatilag bármi lehet – egy nehéz munkanap után az az érzés amikor hazaérsz vagy amikor meglepem a kiscicámat, esetleg amikor reggel a párommal az ágyban még lustizunk. Olyan időben élünk amikor minél zsúfoltabb a naptárad annál menőbb vagy. Miközben az élet folyama felgyorsul egyre kevesebb és kevesebb időnk van annak a pillanatnak a kiélvezésére amelyben élünk. A képesség, hogy értékelni tudd a pillanatot, a környezetet és ezekben önmagadat minden emberi lény számára a boldogság felé vezető út alapja. Az emberek 71%-a megpróbálja ezt a próbát teljesíteni és bukásuk fő okának az idő hiányát jelölik meg. Ezeknek az embereknek egyszerűen nem volt elég idejük boldognak lenni. A képeimet instagrammra töltöm fel, és minden egyes kép felkerül az oldalam "Fotóalbumába" is.
A második kihíváshoz Szabados Ági adott erőt és löketet nekem. A kevés időre hivatkozva az elmúlt években jelentősen megcsökkent a kiolvasott könyveim száma. Sajnos a mai rohanó világban, ez nem egyedi probléma, és nem vagyok ezzel egymagam. De ez nem mentesít az alól, hogy olvassak. Így januárban nekifogok a "NINCS IDŐM OLVASNI" kihívásnak. Szerencsére minden hónapnak van tematikája, így még csak sokat morfondírozni sem kell, hogy melyiket vegyem előre. Januárban olyan könyvet kell olvasni, amit előző évben halogattál. Nekem ez Márai Sándor Az igazi című könyve. A halogatás oka nem a könyv, hanem az idő.. Igyekszem minden könyvről beszámolót írni Nektek, amit az oldalam "Könyvek a kezemből" rovatában is megosztok.
A harmadik kihívásom (talán ez az egyetlen dolog, amit minden évben megfogadok, ha egyáltalán fogadalomnak nevezhetjük..) a LIFETILT Diéta PRO Platina programja. Első sorban talán ez a legtökéletesebben összerakott program, másodszorra pedig személy szerint nekem szükségem van egy olyan motivációra, ami lendületet ad - ebben pedig van bőven. Ezt kicsit kitoltam, a kezdését valószínűleg 1-2 hét múlva tudom megvalósítani, mert persze lehet azt mondani, hogy holnaptól csinálom, na de ha nincsenek meg hozzá a feltétele, akkor hogyan?! Azért majd, ha belevágok, írok róla.. :)
A negyedik kihívásom, ami talán nem is annyira kihívás, mint döntés, hogy végre egy helyre fogom gyűjteni a verseimet, és írok újakat is. Több, mint 10 éve írok verseket, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, és végre úgy érzem, hogy itt az ideje egy kupacba pakolgatni ezeket. Ezeket az oldalam "Vers-kalandor" rovatában olvashatjátok. A rovatba nem csak saját verseimet fogom posztolni, hanem általam szeretett, nagyra tartott és kedvenc költőim gondolatait is.
És persze van még rengeteg dolog, amit szeretnék megvalósítani 2018-ban, de azt hiszem, talán ez a 3 kihívás most egyszerre, így januárra elegendő. :)
Puszi, Lau :-* <3
